Kedves Szülők!

Ezúton szeretnék ilyen formában is elköszönni Önöktől, hiszen  kisbabát várok, így az óvodában az óvodapszichológusi munkát 2017 november 1-től Járvás Kata kolléganőm fogja átvenni. Szeretném megköszönni az eddigi bizalmukat, és a közös munkát, biztatom Önöket, hogy továbbra is vegyék igénybe az óvodapszichológusi szolgáltatást, és forduljanak bizalommal  Katához is!

Szép évet kívánok mindenkinek!

Üdv,

Mihályi-Markó Noémi

______________________________________________________________________________

 

Belebújt a kisördög ovi után?

Többször találkozunk azzal a problémával, hogy az óvoda után a gyermekünk otthon bizony már nem az a tündér, mint ahogy azt az óvodapedagógusoktól halljuk. Pethő Orsolya pszichológus erre a jelengésre keresi a választ a következő  cikkében, amit jó szÍvvel ajánlok olvasásra. (forrás: http://www.cukimamik.hu/blogok/petho-orsi-pszhichologus/item/1494-ovodai-beszoktatas)

"Kata munka után rohan az oviba, már alig várja, hogy négyéves kisfiával, Zalánnal újra találkozzanak. Elég stresszes napja volt, szeretne már otthon lenni, de még be kell menniük a boltba, a vacsorához bevásárolni. Kicsit lelkiismeretfurdalást is érez, hogy ilyen későn érkezik, de sajnos nem tudott hamarabb szabadulni a munkahelyéről.

Széles mosollyal lép be a csoportszobába, szemével Zalánt keresve. A kisfiú láthatóan észrevette, de tekintetét azonnal, elkapja és mintha mi sem történt volna, folytatja a játékot.
- Zalán drágám, szia, nem is köszönsz nekem?
- ...
- Gyere kisfiam, öltözzünk, még a boltba is be kéne menni.
- Még neeeeeem! Még játszoooooom!
- De Zalán, nem te mondtad reggel, hogy hamar jöjjek érted?
- De anyaaaaaa!!!!
- Na, gyerünk, ne húzd az időt, öltözzünk gyorsan!
Kata nagyon nehezen, de kitessékeli Zalánt az előtérbe. A kisfiú nyűglődik, ellenkezik. Nem akar öltözni sem, passzívan tűri, hogy anyja ráadja a cipőt. Közben nyafog.
Mire végre elindulnak, újabb műsor következik: - Anyaaaa, menjünk a játszótéreeee!!!
- Sajnos nem lehet kisfiam, esik az eső, minden vizes, és a boltba is be kell mennünk. Késő van.
- De menjüüüüüüünk! Én akarok a játszótérre menni!
- Zalán, mondtam, hogy nem tudunk ma menni. Holnap hátha jobb idő lesz.
- De játszótérre akarok menniiii! – a kisfiú már sikít, Kata rémülten néz körbe, hányan hallják az előadást. A hangja már pattogós:
- Zalán, miért nem tudod megérteni, hogy nem megyünk ma a játszótérre? – de a kisfiú már nem is hallja, a pocsolyában toporzékol. Szandálja, nadrágja csupa sár, és Kata is érzi, ahogy a lábára fröccsen a saras lé. Hallja magát, ahogy Zalánnal hangosan kiabál, rettenetesen fáradt, és nem érti, miért kell minden egyes ovi utáni délutánnak veszekedésbe fulladnia

Sokan járunk hasonló cipőben. Az egész napos elválás után loholunk az oviba, iskolába, lelki szemeink előtt látva, milyen jó lesz majd újratalálkozni. De újra találkozni sokszor szörnyű, és Katához hasonlóan nem értjük, hogy ugyanazt a gyereket, aki reggel sírt, hogy nem akar oviba menni, miért nem lehet hatlovas hintóval sem elvontatni? Miért van az, hogy a hétvégén mintagyerekként viselkedő kiskorút a legegyszerűbb dolgokra sem tudjuk most rávenni. Mintha direkt provokálna. Mintha egy másik gyereket vinnénk haza, mint akit otthagytunk. Ahelyett, hogy örülne, hogy újra együtt vagyunk, látszólag szándékosan az idegeinkre akar menni. El akarja rontani a délutánt.

Szándék nincs, csak óriási belső feszültség, ami az „ovi utáni rosszalkodás szindrómában” mutatkozik meg, és az ezt követő veszekedésben kap enyhülést. Kata helyzetébe könnyebb beleképzelnünk magunkat, ezért azt javaslom vizsgáljuk meg inkább Zalán lehetséges érzéseit. Rá fogunk jönni, érzelmileg milyen összetett egy ilyen ovi utáni délután.

• Egész nap hiányoztak a szüleim. (Minősített eset, amikor anya ráadásul otthon van a kistesóval)
• Napközben egyedül kellett megbírkóznom egy csomó konfliktushelyzettel, a gyerekek ráadásul nem behúzott karmokkal játszanak, igenis, élesben megy minden.
• Kizártak a játékból, elvették a kedvenc autómat.
• Az óvónéni igazságtalanul szidott meg, de nem mertem elmondani, hogy a Dani volt az, aki kiöntötte a kakaót.
• Balázs meglökött az udvarra menet. Délután nem tudtam elaludni, és nagyon unatkoztam. De pisszenni se mertem, különben rám szólnak.
• Persze ezen kívül még egy csomó szabályt betartottam. Elpakoltam a játékokat, bár semmi kedvem nem volt hozzá, a foglalkozáson énekeltem az a hülye dalt.
• Aztán megjött anya, és nagyon örültem neki, mert olyan nagyon hiányzott.
• De dühös is voltam rá, mert minden nap dolgoznia kell, és nem lehetek vele.
• De azért is dühös voltam, mert épp tök jót játszottam és semmi kedvem nem volt hazamenni.
• És mindig azonnal öltözni kell. Siettet. Utálok öltözni. Unalmas.

Ennyi minden lehet egyszerre Zalán négyéves fejében és szívében, amiket egész nap csak gyűjt, hogy aztán mindezt anyára zúdítsa. Mert az oviban – akármennyire is szereti az óvónénit, akármennyire is sok barátja van – nincs senki, akihez olyan közel állna, mint a szülei. Nincs senki, aki érzelmileg olyan biztonságot tudna nyújtani, mint a szülei. Az ovi, az iskola az egésznapos megfelelésről szól. Még a társakkal való közös játék közben is sok feszültséget lehet gyűjteni, hiszen ezek a játékok igenis komolyak, közben folyik a pozíciókért, az elismerésért a harc. És amikor végre megérkezik anya, lehet lazítani. De ha anya is feszült, fáradt, pattogós, siettet, máris kész a konfliktus. A gyerekek még nem tudják azt mondani: „Anya, nagyon nehéz napom volt, legyél velem kedves!” Ehelyett ellenkeznek, provokálnak, hogy végre kitombolhassák magukból a rengeteg felgyülemlett feszültséget.

Hogyan tudsz segíteni neki?


1. Mielőtt sietni, öltözni kéne, hagyjál időt az újrakapcsolódásra. Bújjatok össze az öltözőben, ha engedik, játszatok egy kicsit együtt még az oviban.
2. Legyen délután lehetőség a tombolásra, mozgásra, együttlétre, közös nevetésre. Városi legenda, hogy a gyerekek kimozogják magukat az oviban, most már lehet csendesebb játékokat játszani. Épp most van szükség a rengeteg érzelmi feszültség leadására.
3. Legyen szemed arra, ha gyermekednek egyedüllétre is szüksége van ovi, vagy iskola után, és segítsd őt azzal, hogy a testvérét távoltartod.
4. Mielőtt bemennél az oviba, adj 5 percet magadnak arra, hogy átzsilipelj a napod eddigi részéből a gyerekes szakaszra. Lélegezz mélyen, fújd ki a feszültséget, és beszéld meg magaddal, hogy gyermekednek most nem egy bokszzsákra, hanem a nyugodt, együttérző, érzelmi biztonságot adó édesanyjára van szüksége. Mert neki is nehéz napja volt, de ő még nem tudja elmondani."

 

2017. október 5.

_______________________________________________________________________________

Menjen-e iskolába a gyerek- avagy az iskolaérettség aspektusai

Az iskolakezdés időpontja, illetve az iskolaérettség kérdése egy aktuális téma a tanköteles korú gyermeket nevelő családokban, hiszen mostanában kell majd nyilatkozni arról, hogy a gyermekük a következő tanévtől megkezdi-e az iskolát, vagy marad még egy évet az óvodában. Ez minden családban egy nehéz időszak, mely magával a döntés meghozatalával kezdődik.

Onnantól kezdve ugyanis, ha az a döntés születik, hogy a gyermek iskolába megy, az egész család életében változás következik be az eddig életvitelhez képest. Éppen ezért ezt az időszakot egyfajta normatív krízisként is szokták emlegetni, ami, mint ahogy azt az előbb említettem, az egész családot érinti. Azonban az is biztos, hogy a gyermek életében az egyik legjelentősebb fordulópont. Az, hogy valaki hogyan, miként kezdi az iskolát az egész iskolai pályafutására kihat, ami később az egész életét nagyban befolyásolja majd. Ugyanis, aki éretlenül lép iskolára azoknál a későbbiekben magatartásbeli és tanulásbeli nehézségekkel találkozhatunk.

A továbbiakban az iskolaérettség kritériumait igyekeztek összeszedni. Amit azzal kezdenék, hogy pontosítjuk azt a kérdést, hogy Ki számít tanköteles korúnak? –

  • Jelen törvény értelmében, minden gyermek, aki augusztus 31. betölti a 6. évét tanköteles, azaz szeptembertől megkezdheti az iskolát.

Tudni kell azonban, hogy nem minden tanköteles korú gyermek lesz azonnal iskolaérett. Itt több kritériumot érdemes figyelembe venni ennek eldöntéséhez.

Sokszor találkozni azzal a kijelentéssel szülők részéről, hogy „nem értem miért nem mehet iskolába a gyerekem, pedig olyan okos”. Összefoglalómban igyekszem bemutatni, hogy az iskolaérettség egy többdimenziós folyamat, valamint az, hogy valaki az adott évben iskola éretlen, csupán annyit jelent, hogy az iskola elkezdéséhez átmenetileg alkalmatlan. Azaz a természetes spontán éréssel, és a szakszerű óvodai és otthoni foglalkozással, odafigyeléssel a következő évben iskolaéretté válhat.

Ahhoz, hogy valakit iskolaérettnek nyilvánítsanak testileg (idegrendszerileg), pszichés és szociális szempontból is alkalmasnak kell lennie erre.

A testi fejlettséghez hozzátartozik a megfelelő testalkat (testmagasság, testsúly), az ép érzékszervek (tehát mind a látási, mind a halláshibákat érdemes kiszűrni erre az időszakra). Ebben természetesen a védőnő és a háziorvos mind segítségünkre lehet.

Ugyanakkor fontos az elemi mozgások összerendezettsége. Ha azt látjuk, hogy a gyermek ügyetlen, darabos a mozgása, vagy éppen úgy látjuk, hogy túl óvatos, érdemes szakemberhez fordulni, és adott esetben valamilyen mozgásfejlesztésben (pl. TSMT, Ayres vagy Alapozó terápia) részesíteni. Erre alkalmasak lehet a kerületileg illetékes szakszolgálatok, valamint a különböző fejlesztőházak, alapítványok. 

Természetesen otthon is sok mindent tehetünk, amivel gyermekünk nagy mozgását fejleszteni szeretnénk, pl. úszás, a szabadtéri játékok, labdajáték, egyensúlyi játékok (pl gördeszka, bicikli). A finommozgások összerendezettsége elengedhetetlen az írás megtanulásához. Ehhez fontos, hogy a gyermek kezessége erre az időre már kialakuljon, ezután lehet a kézügyességet fejleszteni, amit szintén otthon is megtehetünk mindenféle fejlesztő füzetek nélkül is. Erre nagyon jó lehet, ha vastag ceruzával jó nagy papírra hagyjuk, hogy a rajzolás örömszerző funkciót töltsön be. Ezenkívül mind az ollóhasználat, a gyurma, a gyöngyfűzés, valamint a puzzle alkalmas lehet a finommotorika fejlesztésére.

A következő szempont a pszichés alkalmasság. Ezen belül az értelmi fejlettség, azaz a lényegre törő gondolkodás, az ok-okozati összefüggések meglátása, és a következtetések levonására és a koncentrációra való képesség.

Ide tartozik beszédkészség, azaz a tiszta hangképzés, a megfelelő szókincs, valamint kifejező készség.

Egyik legfontosabb szempont, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy gyermekünk megállja a helyét az iskolában, a feladattudat illetve a szabálytudat megléte, azaz, hogy a gyermek eljusson addig, hogy olyan feladatokat is elvégez, amihez adott esetben nincs kedve. Azaz, el tudja különíteni a játékot a feladattól.

Ide tartozik még az érzelmi akarati érettség, azaz, hogy képes legyen önmagát irányítani, kiegyensúlyozott legyen, valamint a korábbi életszakaszban jellemző dacosság, már ne legyen jelentős.

A harmadik nagyobb csoport a szociális érettség, amit sokszor talán könnyebben figyelmen kívül hagyunk, pedig egy jelentős szemponról van szó.

Ide tartozik az, hogy a gyermek képes beilleszkedni egy közösségbe, illetve, hogy ehhez van egy igénye is. Ez magával hordozza azt, hogy képes elfogadni, betartani a közösség szabályait, a felnőtt irányítását, valamint képes kapcsolódni a kortársaihoz is. Ki tud alakítani kapcsolatokat, kifejezi a szükségleteit, mer segítséget kérni akár a kortársaitól, akár a felnőttektől is. Önálló, tehát képes az önállóságra, azaz önállóan mosakodik, használja a WC-t, fogat mos, önállóan használja a papír zsebkendőt, egyedül öltözik, étkezik.

A leírtak alapján látható, hogy az iskolaérettség nem egyenlő az értelmi képességgel, hanem annál sokkal összetettebb dolog.  Azaz egy iskola éretlen gyerek esetén lehet, hogy az egész személyiségében, de lehet, hogy csak 1-1- részképesség esetén van probléma. Ilyen esetekben érdemes a szakemberek segítségét igénybe venni. A beszédproblémák meglétekor logopédust részképességek fejletlensége esetén fejlesztőpedagógust, beilleszkedési és viselkedési problémák valamint az érzelmi élet kiegyensúlyozatlansága esetén pszichológust.

 

 

II. Kerületi Család és Gyermekjóléti Központ

Kedves Szülők!

Szeretném felhívni a figyelmüket a kerületben működő Család és Gyermekjóléti Központ szolgáltatásaira. Ennek a szolgálatnak a feladata, hogy figyelemmel kísérje a kerületben élő személyek, családok, gyermekek szociális helyzetét, és probléma esetén segítséget nyújtson számukra. Kiemelt figyelmet szentel arra, hogy ezen szolgáltatásokkal támogassa a gyermeki jogok érvényesülését, a családban nevelkedő gyermekek testi, szellemi, lelki fejlődését, és érdekének védelmét.

A szolgáltatások, melyeket igénybe lehet venni:

- hátralékkezelési tanácsadás

- munkavállalási tanácsadás

- jogi tájékoztatás nyújtása

- pszichológiai tanácsadás, családkonzultáció, családterápia

- mediáció

- csoportfoglalkozások gyerekeknek, fiataloknak

- klubfoglalkozások

- házi gyermekfelügyelet

Elérhetőségek:

1027 Budapest, Horvát u.2-12.

Tel: 225-79-56

Email: csgyk@csgyk02.hu

Honlap: www.csgyk02.hu

 

 
 
 
 
 

 

Az óvodai beszoktatásról

Itt a szeptember, ami nem csak az iskolás gyerekek számára jelenti az évkezdetet, hanem az óvodákban is elkezdődik a nevelési év, ami sok kisgyerek számára jelenti a kiscsoport, azaz az óvoda kezdetét.

Óvodapszichológusként igyekeztem összeszedni azokat a szempontokat, tapasztalatokat, amiket az óvodai beszoktatásnál érdemes szem előtt tartanunk.

Az óvodába való beszokás sokszor nemcsak a gyerekeknek, hanem a szüleik számára is komoly erőpróba tud lenni.  Ez érhető is, hiszen sok esetben 3-4 évet voltak otthon a szülők a gyermekükkel szinte minden órát együtt töltve. Ilyenkor még nehezebb az elválás, hiszen fizikailag is el kell engedni a legféltettebb kincsünket, rábízni valaki másra, akivel majd az elkövetkező éveket fogja tölteni. Eddig mi voltunk azok, akik ismertük az ügyes-bajos dolgait, mi tudtuk, hogy mit szeret vagy mi az, amire nagyon érzékeny, mi ismertük a jeleit annak, ha fáradt, ha fél, vagy ha éppen túlpörög. Most azonban egy új időszak kezdődik az egész család életében, hiszen mostantól az óvó nénik, dajka néninek lesznek azok, akik szinte a legtöbb időt fogják gyermekünkkel tölteni. Ezenkívül bizony már az óvodában lesznek olyan szabályok, amik természetesen a család összes tagjára érvényesek lesznek majd, és amiket gyermekünk leginkább akkor fog tudni elsajátítani, ha mi magunk is betartjuk őket, és ő ezt a mintát veszi át.

Mivel tudjuk mi szülőként megkönnyíteni az óvodai évkezdetet, a beszokást?

Az óvodai beszoktatás és ezzel együtt a szülőről történő leválás talán ott kezdődik, hogy mi felnőttek elfogadjuk a tényt, hogy gyermekünk óvodás lett, és hogy mi magunk is teljesen megbízunk az óvoda dolgozóiban.

Hasznos lehet, már az óvoda megkezdése előtti napokban ellátogatni az óvoda környékére, beszélni magáról az oviról, az ottani szokásokról. Azok, akik korábban nem jártak még közösségbe, bölcsödébe, sokat segíthet, ha az ovi előtt eljárunk játszótérre, más gyerektársaságba, hogy a társas szabályok ismerősek legyenek gyermekünk számára is. A későbbiekben is, ha azt érezzük, hogy gyermekünknek nehezére esik a közösségbe való beilleszkedés, segíthetünk azzal, ha az óvodán kívül szervezünk programokat a többi társával együtt.

Ugyanígy hasznos lehet, ha reggel időben érkezünk az óvodába, ilyenkor ugyanis kevesebben vannak, az óvodapedagógusoknak is több idejük van egy-egy gyerekre, valamint ilyenkor még szabad játék van, amikor irányítás nélkül tudnak kapcsolatokat kialakítani, több idejük van feloldódni, megtalálni a csoportban a helyüket, mint akkor, amikor már esetleg valami feladat van.

Mivel az óvodában egy teljes napra kell majd elszakadni a szülőktől, már előtte is nyugodtan tarthatunk olyan napokat, hétvégéket, amikor a nagyszülőnél alszik a gyermekünk.  Ezzel is erősítjük benne azt az érzést, hogy a szülői házon kívül máshol is biztonságban tudja érezni magát.

Mint említettem a beszokás egyik kulcsfontosságú része az, hogy a szülők is elfogadják ezt a tényt, és azt érezzék, hogy jó helyen van a gyermekük, ahol jól fogja magát érezni. Ilyenkor ugyanis ezt őszintén tudják a gyermekek felé közvetíteni, ami nagyban hozzájárul az első időszak megkönnyítéséhez.  Mint ahogy az is, ha a gyermek is látja, hogy jó kapcsolatot ápolunk az ő óvónénjeivel, beszélgetünk vele, érdeklődünk, hogy hogy telt a nap.

Szerencsére ma már a legtöbb helyen engedik, sőt teljes mértékben szokássá is vált, a kedvenc játék/ alvóállat bevitele. Ez mindenképp segítség, egyfajta „szülő pótlék” lehet, ami az otthoni megszokott légkört hozza vissza a gyermek számára. Sok esetben ez nemcsak a kiscsoportot kezdőknek, hanem a nagyobbaknak is egy kapaszkodó tud lenni, ami növeli az óvodában a komfortérzetet.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az, ha a gyermekünk sír az első napokban, nem tekinthető rossznak. Ezért nem szabad őt megszidni, megfenyegetni, vagy másokkal példálózni neki. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy át tudjuk érezni az ő rossz érzéseit, a bánatát, félelmét, és mellette tudjunk lenni. Éppen ezért nem az az elsődleges cél, hogy elmulasszuk a sírást, hiszen annak lehet egyfajta feszültségoldó funkciója, hanem sokkal inkább az, hogy elfogadjuk ezeket a negatív érzelmeket, ami szülőként talán az egyik legnehezebb feladatunk, hiszen senki sem szeretni szomorúnak látni gyermekét.

Gyakran előfordul olyan, hogy az első napok/hetek viszonylag könnyedén telnek, nem mutatkozik különösebb probléma az óvodába induláskor. Aztán valamikor egy-két hét elteltével kezdődnek a problémák. Sokszor ugyanis ilyenkor válik világossá az a tény, hogy ez bizony már örökre szól, elmúlik az újdonság varázsa, és a reggelek sírással telnek. Fontos lehet ilyenkor is, hogy a gyerek felé az igazat közöljük, ne ígérjünk be neki olyat, hogy hamarabb megyünk érte, vagy, hogy másnap nem kell mennie. Ha egy-egy ilyen alkalommal mégis otthon maradunk, joggal fogja kérni ezt máskor is, hiszen azért az mégis csak kényelmesebb tud lenni. Sokat szokott segíteni, ha valamilyen módon, az ő nyelvükön (pl. vizuális eszközökkel) tudjuk érzékeltetni az idő múlását, akár az órák, akár a napok tekintetében.  Ha tudja, a napirendjét, akkor jobban el fogja tudni helyezni azt is, hogy mikor érkezünk meg érte, Pl. uzsonna után, vagy az udvari játék közben.

Mihályi-Markó Noémi

2016. 09.04.